Magyarok és németek internálása 1944 őszén Romániában

A romániai magyarság második világháborús internálásának, általában a magyarság akkori meghurcolásának előzményei 1943 nyaráig nyúlnak vissza. Az alaphangot, más szóval a majdani történésekre a jelzést alighanem a Joszif Visszarionovics Sztálin által meghatározott szovjet politika adta meg. Sztálin ugyanis így fogalmazott a Nagy-Britannia kormányához írt levelében 1943. június 7-én: „A szovjet kormány úgy véli, hogy azért a fegyveres segítségért, amelyet Magyarország Németországnak nyújtott […], a felelősséget nemcsak a magyar kormánynak, de kisebb-nagyobb mértékben a magyar népnek is viselnie kell”.1 Fél év múlva megerősítést nyert ez az álláspont, amikor december 12-től 18-ig a szovjet–csehszlovák szerződés, valamint a Németországgal és a magyarokkal szembeni, háború utáni álláspont kialakításáról a szovjet fővárosban Sztálinnal és Vjacseszlav Mihajlovics
Molotov külügyi népbiztossal2 tárgyalt Eduard Beneš száműzetésben levő csehszlovák elnök.

Benkő Levente írása „Az Elbától Vorkutáig” című kötetben jelent meg 2017-ben. 

Szólj hozzá!